Elballagtak a Hám János nyolcadikosai
Péntek délben ünnepi misére gyülekeztek a szatmári székesegyházban, ugyanis eljött az ideje, hogy a nyolcadik osztályosok búcsút intsenek az általános iskolás éveiknek.
Az ünnepség egy sokezer éves bölcsesség, A szeretet himnuszának felolvasásával kezdődött, s voltaképp ez fogalmazta meg az egész ballagás üzenetét is: “Most megmarad a hit, remény, szeretet, Ez a három, De köztük a legnagyobb a szeretet.” Mint ahogyan a szentmisén elhangzott, a most ballagó diákok egy olyan szívvel-lélekkel működő intézmény nyolcadik osztályától köszönnek el, melyben a diákok nem csak a vizsgákhoz szükséges tudnivalót szerezhetik meg, hanem magukévá tehetik az olyan örökérvényű eszméket is, mint a szeretet, hit, becsület fontossága. A gimnáziumi évektől búcsúzó diákokat arra intette a szentbeszéd, legyenek csillagok a Jézus Krisztus egén, kik jóságuknál fogva fénylenek, s továbbadják ezt a többieknek is.
A mise és az ünnepi szertartás után Ádámkó István igazgató is szólt a nyolcadikosokhoz. A nagymúltú intézmény vezetője felidézte azokat a napokat, amikor a gyerekek először léptek be az iskolába, majd egy olyan igazi közösséggé kovácsolódtak össze, melyben egyik a másiknak segített megtalálni a helyes utat. Aztóta pedig nem csak azt bizonyították, hogy a lehetőségekkel élni tudni kell, hanem hogy a befektetett kemény munka mindig eredménnyel zárul. Ezt követően az igazgató arra buzdította az ünneplőbe öltözött diákságot, hogy ősszel, kilencedikesként visszatérve, mélyítsék el a megszerzett tudást és lelkületet. Váljanak másokért élő emberekké, akiknek élete bárki számára példa lehet. Végszóként Ádámkó megköszönte a szülőknek az intézménybe fektetett bizodalmát, hiszen voltaképp ők indították el a gyermekeket a pénteken végéhez érő úton.
